‘Bölcsességek’ kategória archívum

Gyújtsunk gyertyát szeretteinkért.

A Mindenszentek (latinul: Festum omnium sanctorum) a katolikus és ortodox keresztény egyház ünnepe. A katolikus egyház november 1-jén, az ortodoxia pedig egy héttel később tartja.

Az ünnep, és az azt követő halottak napja – egyházi jellegén túl- fokozatosan általános népi megemlékezéssé is vált. Ilyenkor mindenki kilátogat a temetőbe, meglátogatja elhunyt hozzátartozóit. Megtelnek a sírok őszirózsával, krizantémmal, az elmúlás jelképes virágaival. Az emberek gyertyát gyújtanak, és elveszített szeretteikre emlékeznek.

 MINDENSZENTEK

A hajdani rómaiak őseiket és hőseiket istenként és félistenként tisztelték. Szobrot emeltek, szentélyt állítottak számukra.
Marcus Agrippa Kr.e. 27-ben építtetett egy hatalmas templomot, amit Pantheonnak neveztek el. Itt az összes isten tiszteletére mutatták be a papok az áldozatot.

A Pantheont aztán Rómában 610 (egyes források szerint 609) május 13-án keresztény templommá alakították. Ez adott alkalmat az ünnep bevezetésére: hiszen ezen a napon IV. Bonifác pápa a templomot az összes vértanú tiszteletére szentelte.

A 4. századból is maradtak fent adatok Mindenszentek ünnepéről. Szent Efrém szíriai egyházatya és Aranyszájú Szent János például már tudott az ünnepről, melyet május 13-án, illetve pünkösd utáni első vasárnap ültek meg. / E vasárnap neve a görög egyházban ma is Szentek Vasárnapja. /

Az ünnep történetében újabb lépést jelentett III. Gergely pápa (731-745), aki a Szent Péter Bazilika egyik mellék-kápolnáját nemcsak minden vértanúnak, hanem „minden tökéletes igaznak” a tiszteletére szentelte.

Az ünnep még a VIII. században május 13-ról november 1-jére tevődött át, valószínűleg azért, hogy ezzel a kelták régi népi újesztendejét megszenteljék.
/A kelták november első napjaiban emlékezetek az elhunytakra különböző halotti áldozatok bemutatásával. Náluk már a VIII. században is közünnep volt november első napja – ami az év kezdetét is jelentette./

835-ben Jámbor Lajos császár IV. Gergely engedélyével hivatalosan elismerte az új ünnepet, és attól kezdve a Mindenszentek az egész kereszténység ünnepe lett.

HALOTTAK NAPJA

 
Halottak napját november 2-án 998 óta tartja meg az egyház. Ez az ünnep összefügg azzal a századvégi szorongásos hangulattal, mely 1000-re a világvégét várta. Ilyen elképzelések mellett igyekeztek a halottakkal „jóban lenni”, az elhunytak szellemeivel jó barátságba kerülni. A sírokon gyertyát gyújtottak, hogy „szegény, fázós lelkek annak fényénél melengethessék magukat”.

A november 2-i halottak napja konkrétan Sz. Odiló clunyi apáttól (962-1048,) ered. Ő ezt az emléknapot a Cluny anyaegyház alá tartozó minden bencés házban bevezette. Ez a rendelete (998) mindmáig fennmaradt. Hamarosan pedig a bencés renden kívül is megünnepelték, a 14. századtól Róma is átvette.

E napon gyertyákat, mécseseket gyújtunk elhunyt szeretteink emlékére. Ehhez a szokáshoz azonban több népi hiedelem is kapcsolódik. Némelyik szerint ennek az a célja, hogy a világosban a „véletlenül kiszabadult lelkecskék” újra visszataláljanak a maguk sírjába, ne kísértsenek, ne nyugtalanítsák az élőket.

Magyar területeken szokás volt ilyenkor a sírok megtisztítása, rendbe hozása is. Ilyenkor fel is díszítik a sírokat. Virágokat, manapság pedig koszorúkat visznek az elhunytak tiszteletére.

A nép ajkán ennek a szokásnak is megvan a magyarázata: azért kell megszépíteni ilyenkor a sírokat, hogy a halottak szívesen maradjanak lakhelyükben. A néphit szerint ilyenkor ugyanis hazalátogatnak a halottak. Ezért sokfelé szokás volt, hogy számukra megterítettek, kenyeret, sót, vizet tettek az asztalra. A bukovinai magyarok körében pedig még a temetőbe is vittek ennivalót.

Aki ezeken a napokon nem tud kimenni a temetőbe, az otthon gyújt gyertyát. Zentán Mindenszentek napján a család minden tagja meggyújt egy gyertyát, azt tartották, hogy akié a legelőször leég, az hal meg leghamarabb.

Ha Isten egy pillanatra elfelejtené, hogy én csak egy rongybábú vagyok, és még egy kis élettel ajándékozna meg, azt maximálisan kihasználnám. Talán nem mondanék ki mindent, amit gondolok, de meggondolnám azt, amit kimondok. Értéket tulajdonítanék a dolgoknak, nem azért, amit érnek, hanem azért, amit jelentenek. Keveset aludnék, többet álmodnék, hiszen minden becsukott szemmel töltött perccel hatvan másodperc fényt veszítünk. Akkor járnék, amikor mások állnak, és akkor ébrednék, amikor mások alszanak. Ha Isten megajándékozna még egy darab élettel, egyszerű ruhába öltöznék, hanyatt feküdnék a napon, fedetlenül hagyva nemcsak testemet, hanem a lelkemet is. A férfiaknak bebizonyítanám, mennyire tévednek, amikor azt hiszik, az öregedés okozza a szerelem hiányát, pedig valójában a szerelem hiánya okozza az öregedést! Szárnyakat adnék egy kisgyereknek, de hagynám, hogy magától tanuljon meg repülni. Az öregeknek megtanítanám, hogy a halál nem az öregséggel, hanem a feledéssel jön. Annyi mindent tanultam tőletek, emberek. Megtanultam, hogy „Mindenki” a hegytetőn akar élni, anélkül hogy tudná, hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik. Megtanultam, hogy amikor egy újszülött először szorítja meg parányi öklével az apja ujját, örökre ragadja azt. Megtanultam, hogy egy embernek csak akkor van joga lenézni egy másikra, amikor segíteni kell neki felállni. Annyi minden tanulhattam tőletek, de valójában már nem megyek vele sokra, hiszen amikor betesznek abba a ládába, már halott leszek. Mindig mond azt, amit érzel és tedd azt, amit gondolsz, ha tudnám, hogy ma látlak utoljára aludni, erősen átölelnélek, és imádkoznék az Úrhoz, hogy a lelked őre lehessek. Ha tudnám, hogy ezek az utolsó percek, hogy láthatlak, azt mondanám neked, szeretlek, és nem tenném hozzá ostobán, hogy hiszen tudod. Mindig van másnap, és az élet lehetőséget ad nekünk arra, hogy jóvátegyük a dolgokat, de ha tévedek, és csak a mai nap van nekünk, szeretném elmondani neked, mennyire szeretlek, és hogy sosem felejtelek el. Senkinek sem biztos a holnapja, sem öregnek, sem fiatalnak. Lehet, hogy ma látod utoljára azokat, akiket szeretsz. Ezért ne várj tovább, tedd meg ma, mert ha sosem jön el a holnap, sajnálni fogod azt a napot, amikor nem jutott időd egy mosolyra, egy ölelésre, egy csókra, és amikor túlságosan elfoglalt voltál ahhoz, hogy teljesíts egy utolsó kérést. Tartsd magad közelében azokat, akiket szeretsz, mondd a fülükbe, mennyire szükséged van rájuk, szeresd őket és bánj velük jól, jusson időd arra, hogy azt mondd nekik, sajnálom, bocsáss meg, kérlek, köszönöm és mindazokat a szerelmes szavakat, amelyeket ismersz. Senki sem fog emlékezni rád a titkos gondolataidért. Kérj az Úrtól erőt és bölcsességet, hogy kifejezhesd őket. Mutasd ki barátaidnak és szeretteidnek, mennyire fontosak neked.

„Isten Szeme”

Nem állítom a valóságtartalmát, sem az ellenkezőjét, de azt olvastam, hogy……..

Az „Isten Szeme” 3000 évente előforduló csillagközi formáció, melyet a NASA Hubbe – teleszkópja kapott le nem tudni hány ezer fényév távolságból.

Nagyanyám azt mondta, hogy a névnap megünneplése  tulajdonképpen a védőszent ünnepe.

Amikor a gyerek nevet kap, akkor védőszentet választanak neki. Ha több azonos nevű szent van a naptárban, akkor a születésnap utáni első névnap tartozik hozzá, ezt kell ünnepelni.

Ma már kevesen tartják be ezt a névnap rendet.Különböző más szempontokat is figyelembe vesznek, például,  hogy a családi ünnepeket  együtt lehessen megtartani.  Több rokonét,  hogy  a távol lakó  családtagok könnyebben megoldhassák az utazást, ünneplést. Mindez nem számít, mert csak forma. Régen ez nem így volt. Nagyszüleink félték és óvták a védőszentjeinket.

Aki hisz benne, hogy van ilyen védelem, annak nem árt tudni, hogy a védője az a szent, akinek ünnepe a születésnapja után előbb következik. Ő a hagyomány szerint az őrangyal mellett működik.

Család,élet, szeretet, béke, harmónia.

?A család azt jelenti, megosztjuk egymással a hibáinkat, a tökéletlenségeinket és az érzéseinket, miközben nem szűnünk meg szeretni egymást. De még ha szeretet árad belőlünk, akkor sem vagyunk mindig szeretetre méltók. Ha pedig nem vagyunk tökéletesek, lényeges, hogy meg tudjuk bocsátani önmagunknak és másoknak. Azután másnap reggel elölről kezdünk mindent. Olyan folyamat ez, mint a bimbó nyílása. Virágzás, virulás és virágba borulás.

Ne ijeszd el magad az élettől azzal, hogy csupán a gondokról s a bajokról képzelegsz. Ne vetítsd előre még nem létező, se ne éleszd újra letűnt bajaidat. Amikor gondok kínozzák sorsod, tedd fel a kérdést: mi az, ami most elviselhetetlen? A választ magad előtt is szégyellni fogod – sem a jövő, sem a múlt nem nehezedik rád, mindig csak a jelen. Az előbbi talán be sem következik, az utóbbi pedig már régen elmúlt. A jelen súlya a kisebbik, ha körülhatárolod. Milyen ember az, aki még a jelent sem képes önmagában elviselni? – Ha félreteszed, ami bánt, máris a legnagyobb biztonságban érezheted magad.
Vajon ér-e annyit bármilyen dolog, hogy lelked rosszul érezze magát miatta? Találsz-e valamit, ami miatt érdemes a bánkódáshoz lealacsonyodnod; sóvárgó, magába süppedő arccal csüggedned valami mulandó felett?
Emberrel nem történhet meg, ami nem emberi; ahogyan ökörrel, szőlővel, kővel nem eshet meg olyasmi, ami ökörhöz, szőlőhöz, kőhöz nem illik. Isten nem sújt olyannal, ami elviselhetetlen.
Ha egy külső jelenség bánt, tulajdonképpen nem maga a jelenség nyugatalanít, hanem a róla alkotott elképzelésed. Márpedig csak tőled függ, hogy ezt megszüntesd. Ha a rossz érzés oka a lelkedben rejlik – tulajdonoddá, elválaszthatatlan részeddé lett -, ugyan ki akadályozhatná meg hogy hibás felfogásodat magad orvosold? Amikor nem teheted meg, amit helyesnek tartasz, nem okosabb-e megújult erővel tevékenykedni, mint felette bánkódni?
Ha megtetted, amit tenned kell, az eredménytelenség oka nem benned rejlik. A dolgokat elfogadni tudni annyi, mint helyesen értelmezni. Ha ezt megértetted, semmi felett nem kell bánkódnod: az út a te utad, a természet mérte rád – neked csak járnod kell rajta.

Marcus Aurelius

Ha szeretsz, más szemmel nézel a világra; nagylelkű leszel, megbocsátó, jószívű, pedig korábban esetleg kemény és rideg voltál. Az emberek óhatatlanul is hasonlóan viszonyulnak majd hozzád, s hamarosan abban a szeretetteljes világban élsz, amit te magad teremtettél.

Amikor valami jót cselekszel, csodálatos érzés tölt el. Mintha valaki a lelked mélyén azt mondaná: Igen, mindig így kellene éreznem magam.

Erre az oldalra várom a bölcs, okos tanácsokat a MIÉRT IS? írásommal kapcsolatban. Szeretném összegyűjteni a véleményeket mindannyiónk életének szebbététele céljából.

Nem fontos saját néven bejelentkezni aki nem szeretne. Bárki lehet anonim. Regisztrálni kell az oldalon és már lehet is írni.

Izgalommal  várom a véleményeket. 

Az igaz ember soha nem tartja magát igazabbnak a többieknél.

Igazság.

Az igazság aranyból van, és kiállja az idő próbáját.

Az igazságot bárki felismerheti, de legtöbbször csak a magáét.

Nem mindig szükséges, hogy az igazság testet öltsön, de annál inkább szükséges, hogy néhanapján elismerjék.

A mindennapi igazságot olykor azok is elismerik, akik nem követik.

Amiben hiszel, amit igaznak tartasz, mond ki őszintén. De ne mondj egyetlen hanggal se többet a mélyen átérzett igazságnál.

Bármily kelendő az igaz szó, a megtévesztésnek is vannak ünneplői: a hangos sokbeszédűt gyakran az igazság szó-szólójának vélik.

Sok esetben a gyerekek igazsága minden igazságnál erősebb.

Mostanában sok minden forrong a levegőben, sajnos már jó ismerősök közé is befurakodott a hazugság, vagy nevezzük szebben: a nem igazmondás.

A hazugság feltételezi, hogy birtokában vagyunk az igazságnak.

A hazugság – bármilyen díszletet ölt magára a körmönfont szív – megalázó; a megaláztatás pedig büntetés, amelyet álarc szab az arcra, s amellyel múltunk sújtja jellemünket.

Tudj bánni a hazugsággal, akkor bánni tudsz az emberekkel is.

Aki nem hazudik, még nem biztos, hogy igazat mond. Igazat mondani csak egész lényünkkel lehet. A kimondatlan szó mögött egy sor hamisságot árul el a test, amely a beavatottak előtt kéretlenül is feltárul.

A test hazugsága, a lélek gonoszsága, megnyomorítja hordozóját.Gyónd meg vétked és a lelked megnyugszik. Ragyogóbban süt rád a nap és mosolygósabbnak látod az embereket.

Őrizd a szeretet, az igazság és boldogság lángját.

Ne adj lehetőséget arra, hogy támadhatóvá válhass, és ne kapjanak nem igazmondáson, akkor nem kell szomorúnak érezned magad. 

Egyetlen életszabály szerint élj: az ember mindig tudja azt, mit akar, és mit tehet.

Életművészet.

Elfogadni a boldog napokat, és az örömteleneket is.  

Sem kicsordulni, sem elsivárulni.Sem szónokolni, sem elnémulni.

Nem megtenni gyorsan,de nem is késlekedni.

Életöröm

Aki mindenekfölött ragaszkodik ahhoz, hogy az élet öröm, annak valóban öröm élni.

Múlt, jelen, jövő ígérete egy élet. Aki csak a múltban élt -emlékeit dédelgetheti csupán; aki a távolba helyezi az élet kezdetét – be kell érnie egy látomással; aki tudja, a jelen mennyit ér – az él igazán.

A csillagok fényesek, mégsem vetélkednek a napvilággal. 

Tanulj meg szerényen tündökölni, mert ez az emberi.

Ami kevés, az senkit sem bánt: mérsékli az irigységet, lecsilapítja a féltékenységet, fékezi a dühöt, a gúnyt, a gonoszkodást, és egyúttal megakadályozza a saját kimerülésedet is. Aki folyton világít, fogy az olaja; a csonkig égett gyertyát  a szemétre hajítják. Ügyelj, hogy a fényed ne vakítson el senkit: se másokat, se önmagadat.

Amikor a Nap sugaraival beborítja az égboltot, a csillagok láthatatlanná válnak. Minden ragyogásnál van nagybb fény.

Fény és árnyék minden ember életében lakozik.