Tőgy meleg tej.
Az étkezőben a férjemmel reggelizni készülünk. Melegszendvics készül és hozzá tejet iszunk. Amint a dobozos tejre nézek, mért is ne a gyerekkorom jutna eszembe ismét.Nézem a tejes dobozt, és megjelenik előttem a nagyszüleim tehene. Minden reggel és este, mamám vagy papó fejte őket. Érzem a frissen fejt habos tej illatát, számban összefut a nyál és már az akkori frissen fejt tej ízét is érzem.
Főleg az esti fejéseknél voltam ott, mivel reggel igen korán fejtek és még én akkor aludtam. Azért kellett korán fejni, mert mire jött a csordás, kihajtani a teheneket a legelőre, akkorára meg kellet fejni a tehenet.Mindig úgy időzítettem az első vacsorámat,- mert aztán még aznap este többször is vacsoráztam,- hogy tehénfejés idejére essen. Ha papó fejte a tehenet, akkor én mamámat ostromoltam, hogy kenjen nekem a házi sütésű kenyérre szilvalekvárt és adja ide a csupromat, (csésze) mert megyek tejet inni.Papó ült a 3 lábú fejőszéken és langyos vízzel mosogatta a tehén tőgyét. Mondta nekem: – kicsi Katicám már csak rövid időt kell várnod és az első fejésből te iszol először.- Én vártam nyugodtan, addig is ott az istállóban eszegettem a mamám által megkent szilvalekváros kenyeret. Senki nem szólt rám, hogy ott eszem, senki nem féltett, hogy a baktérium,,,,,,,,,,meg ilyen dolgok. Nálunk ezekről sosem esett szó. Azt sokat mondta mamám, hogy Katica mossál kezet, de azt soha, hogy az istállóban nem ehetem a kenyeremet és nem ihatok igazi friss tőgy meleg tejet.
Papó megfogta két kezében a tehén csecsét,(ezt így hívták) és ügyesen elkezdte húzogatni meg kicsit meg is szorította. Elindult a tej szépen spriccelt a zsétárba, ami igen szép hangot tudott hallatni. Közben én oly sokszor megkérdeztem, papó ez nem fáj az én kis Kedvesemnek? Ugyanis a tehenünket Kedvesnek neveztük el. Papó mindig megnyugtatott: – látod, hogy nem fáj neki, nyugodtan áll, és szépen eszegeti a jászolba tett szénát.- Tényleg úgy volt, ahogy papó mondta, hát akkor mégsem fájt a Kedvesnek, ha fejték.
Sok mindent nem értettem én akkoriban, épen ezért tettem fel a 4 évesek okosságával azt a sok „miért? ” kérdést. Meg azt is, „de mi az,hogy?” Ma már értem, ezeket, de már nem tudom feltenni a mamámnak és a papómnak. Sok mozzanat kapcsán gondolok rájuk és érzem, hogy ők ott valahol vigyáznak rám, látnak engem és örülnek, hogy amit gyerekkoromban megtapasztaltam, felnőtt fejjel megértettem és soha nem felejtem el kérésüket, hogy „bármi lesz belőled kis Katicám, soha ne feledd el, hogy honnan indultál, és őrizd meg a gyökereidet”!
Sokat gondoltam már rá, hogy ebben az elszemélytelenedett, rohanó, egymásra nem figyelő világban, sokan megmosolyoghatnak ezekért a gyerekkori emlékeimért . Én azért leírom, mert bennem nagyon szép emlékeket ébresztenek. Titokban azt is remélni szeretném, egyszer, ha én már nem leszek a mostani felnövekvő nemzedék, akik nem éltek át ilyen dolgokat, elolvassák és gondolkodásra készteti őket. Remélem megértik, hogy szegénységben is lehettek a háború után született gyerekek boldogok, ha nagy szeretet vette őket körül. Igen bizton állíthatom, hogy a nagyszüleimnél BOLDOG GYERMEKKOROM volt.
Boldog gyerekkort minden gyereknek! „Legyetek jók, ha tudtok………a többi nem számít….”
Hozzászólások
Felhőkép Magyarországról
