Megszólal a kapu csengő. Vajon ki jöhet viszonylag ilyen korán? – gondolom magamban. Kimegyek, látom a 75 éves szomszéd János bácsi áll ott metszőollóval a kezében. Katika, látom még nincs megmetszve a fa és bokor. Jöttem megmetszeni. Itt az ideje a metszésnek. Mire jön a kikelet, had legyen takaros kis fa és bokor belőle, szép új hajtásokkal.

Mondataiba beleremeg a szívem. Mintha papó szavait hallanám. Szinte ugyanazok a szavak és mondatok hagyják el a száját. Ismét előtörnek emlékeimből azok a szép évek, abban a csodálatos kis faluban. Boldogan engedem be, előbb meginvitálom  egy kávéra, meg  egy kis üdítőre, tudván azt, hogy mást nem iszik, azt meg biztosan tudom, hogy pénzt nem fogad el érte. Szeretetből, tiszta szívvel teszi és nem pénzér.

Picike az udvarunk. Mikor megvettük a házunkat, azt kértem a férjemtől, hogy engedje meg, az udvar tervezését. Igyekeztem olyan facsemetéket és bokrokat, örökzöldeket és évelő virágokat ültetni bele, mint ami között felnőttem gyerekkoromban. Ez igénybe vett pár évet, mire növekedésnek indultak és mostanra szép lombkoronát hoztak, ahova nyaranta kiülök és természetesen az emlékeim is velem vannak a fa alatt.

János bácsi ép a csavart fűzfát metszi. Fűz minden kép kellet az udvarunkra, hisz gyerekkorom udvarán is volt, csak azt szomorú fűznek nevezték. Annyira szomorú volt, hogy földig ért az ága. Ez adott nekem hajlékot kora tavasztól késő őszig. Oda bújtam, a nagy melegben felfrissülni, néha el is aludtam alatta. Mikor nagymamám látta ezt, hogy ott alszom, betakargatott, meg ne fázzam. Másnapra lássunk “csudát” a fa alatt volt egy pokróc, amit mamám saját kezeivel szőtt. Mondta nekem-Katica, ha a fa alatt játszol, vagy akarsz napközben aludni, akkor mindig a pokrócra ülj, vagy feküdj, fel ne fázz. Így vigyázott rám a drága jó mamám.

Egyszer aztán történt valami kalamajka, rossz fát tettem a tűzre, ami mamám nemtetszését vonta maga után. Jól leszidott, én meg nagyon sírva rohantam a fa alá. Ott nem csak játszani volt jó, de sírni is. Egyszer a sírás megszűnt. Mamám odakiabált és megkérdezte. Katica, már nem sírsz? Én dacosan visszaszóltam naki. De igen……sírok én, csak most pihenek. Mamám bebujt a fa alá megölelt és azt mondta. Kislányom, a sírás nem árt, ezek tisztító könnyek, megnyugtatnak. Az ember nemcsak bánatában, hanem örömében is tud sírni. Ne felejtsd el, ha már én nem leszek, ha sírni akarsz, hát sírj, a könny nem szégyen. De egyet tanulj meg, ne azért sírj, mert nem az történik mindig amit te akarsz! Ez rossz tulajdonság. Soha ne légy makacs, próbáld megérteni, ha rád szólnak, ezt azért teszik, mert féltenek.

Engem az Isten egész életemben  úgy terelget, hogy mindig kötődjek a gyökereimhez. Még a fa és bokor egy része is a mostani udvarunkon arról a paplak udvaráról került hozzánk, amely a mi kis gyerekkori falum tiszteletesének az udvarán állt. A mostani, ott szolgálatot teljesítő tiszteletestől, meg nagynénémtől kaptam sok facsemetét és évelő virágokat. Ha kimegyek, azonnal eszembe jut gyerekkorom valamelyik története a fákról, bokrokról virágokról. Én is úgy gondolom, ez így van jól. Most itt írás közben is mamám hangját hallom, mikor 8 évesen  útra  bocsájtott a szüleimhez. Szó szerint ezt mondta:

“Katica, legyél jó kislány, fogadjál szót, téged a szüleid nagyon szeretnek, csak az élet hozta így, hogy eddig itt kellett élned. Egy dolgot soha ne feledj el. Ne feledd, hogy honnan indultál, ki vagy és mire vagy képes. Ezt jól vésd az eszedbe”. Úgy gondolom ezeket a szavakat halálom pillanatáig eszemben tartom.
piszt.gif

Mikor a fűzfára gondolok és az alatta eltöltött évekre, eszembe jut az asztrológia tudománya, méghozzá az a része, hogy rajzolj fát és megmondom ki vagy.

Én mindig fűzfát rajzolok. Azt mondja a gyerekhoroszkóp,többek között, hogy a gyerek jövőjének alakulását neveltetése is befolyásolja. Sokszor eszembe jut az én gyerekkorom neveltetése és a fűzfa.

A fűzfára jellemző szavak az ezotéria nyelvére lefordítva a következők.

Fűzfa: magány, csend, harmónia, nyugalom, kiegyensúlyozottság munkában és szerelemben, ábrándozás és fantáziálás.

“Legfőbb intelem önmagunk számára, úgy élni, hogy visszatekintve ne keljen szégyenkezni önmagunk miatt” .

Be Sociable, Share!

Hozzászólások

hozzászólás

Startlap
1949.lap.hu Harang.lap.hu Sztankay Istvan.lap.hu
Új hozzászólások
Időjárás előrejelzés
Hőtérkép Magyarországról


Felhőkép Magyarországról
Archívum
Statisztika
  • Megtekintett oldalak : 424253
  • Egyedi látogatók : 230511
  • Megtekintett oldalak 24 órája : 835
  • Egyedi látogatók 24 órája : 490
PageRank ikon ingyen