A ház végében volt a nagyszüleim istállója. Megosztozott, közös „albérletben” volt benne a ló és a tehén. Előttük hatalmas jászol, amit apró termetemmel nem értem fel. Sokat rimánkodtam, az éppen ott lévő felnőtt valamelyikének, hogy emeljen fel, had nézzem meg mi van a jászol alján. Ha felemeltek és megnézhettem, szinte mindig széna volt benne. Mamám meséiből tudtam, hogy a kis Jézuska a jászolban született, állatok között. Ezért gondoltam, hogy egyszer nem csak szénát fogok látni a jászolban, hanem a Jézuskát is. Már belenyugodtam, hogy nem láthatom, de azért, ha tehettem mindég igyekeztem belelesni, valamelyik felnőtt segítségével.

Este mikor a csillagok és a hold fényesen csillogott az égen, nagymamám meggyújtotta a petróleumlámpát és körbeülték a felnőttek az asztalt. Én játszadoztam a mamám készítette rongybabámmal, és a papó által faragott bölcsővel és kis fateknővel. Fürdettem a babát, vacsoráztattam, aztán ringattam a kis fabölcsőben. A felnőttek közben megbeszélték a másnapi munkát.

Egyszer arra lettem figyelmes, hogy papó mondja mamámnak. – Julcsa, holnap jó idő lesz, megyek lucernát vágni és ha jónak tartod Katicát is kiviszem magammal. Tehénszekérrel megyek, had szekerezzen Katica is. – Játék közben azért figyeltem a felnőttek beszélgetését is. Csillogó szemekkel, fülig érő mosollyal szaladtam oda papóhoz, átöleltem és nagy cuppanós puszit adtam az arcára. – Várj még, mondta papó- nagyanyád még nem adta áldását.- Én ugyan nem értettem, hogy mamám mért adna áldást, mikor azt a tiszteletes osztogat a templomban. Mamám mosolyából már éreztem, hogy elenged.

Alig vártam a hajnalt. Korán keltünk, a nap még ép csak előbukott a látóhatáron, de akkorára már be volt fogva a tehén a szekérbe. Boldogan ültem fel nagyapám mellé a bakra. Még most is hallom mamám oly sokszor hallott figyelmeztetését – Jani, Katica a két szemed- Ez azt jelentette, hogy nagyon vigyázzon rám.

A házunktól vagy 4 km-re volt a föld, ahová mentünk. A kasza, és az elemózsia, a szekérderékban volt. Vittünk vizet is, hogy ebéd után tudjunk inni. Cserépkorsóban volt a víz, az hidegebben tartotta a nagy nyári melegben a vizet. A vásárban vettek nekem is egy picike korsót és az én vizem abban volt.

Az úton papó végig mesélt. Az útszéli fákról, bokrokról. A fűből felreppent madarakról, a fákon lévő madárfészkekről. Kitárult előttem a világ. Minél tovább mesélt papó, annál többször tettem fel azt a kérdést, amit sok-sok év múltán az én gyerekeim is feltettek nekem…….. -DE MIÉRT ? _

Kiértünk a földünkre. Ott papó kifogta a tehenet a szekérből. hosszú láncot tett a nyakába és kikötötte a fához, egyrészt, hogy ne menjen el, másrészt, hogy csak ott legeljen, ahol a mi földünk van. Nekem is megmutatta. – Katica, ez a mezsgye, eddig van a mi földünk, csak eddig szaladgálhatsz, a más földjére nem szabad rálépni.- Mindent megígértem ÉN, hogy vigyázok, meg nagyon jó kislány leszek, csakhogy végre papóval kint lehetek a határban.

Szaladgáltam, pillangókat hajkurásztam, bogarakat kerestem, egyszóval megtaláltam a módját a játékos időtöltésnek, míg nagyapa kaszált.

Eljött a dél. Papónál nem volt óra, de felnézett az égre és azt mondta, -Katica a Nap delelőre áll, megyünk a fasorba és ebédelünk -. Elővette az elemózsiás tarisznyát, amiben szalonna, hagyma és házikenyér volt. Eszegettünk és ő közben elmesélte, hogy lesz ebből a lucernából, amit ő most lekaszál, széna, amit én a jászolban szoktam nézegetni.

Katica, -mondta nagyapám-. Ezt a kis darab szalonnát és kenyeret meghagyjuk mamádnak ez madárlátta. Akkor értettem meg igazán, hogy mit is jelent a madárlátta, amit én minden este vártam, mikor jön már papó és hozza a „madárláttát”. Igen, ez azt jelenti, hogy otthonról kivittük a határba, ott a madár meglátta, és mi hazavittük, hogy otthon akiket nagyon szeretünk odaadjuk, hogy megegyék.

 

 

 

 

Hozzászólások

hozzászólás

Startlap
1949.lap.hu Harang.lap.hu Sztankay Istvan.lap.hu
Új hozzászólások
Időjárás előrejelzés
Hőtérkép Magyarországról


Felhőkép Magyarországról
Archívum
PageRank ikon ingyen