MIÉRT IS ?
Ülök a (boszi) szobámban. A szél rázza a félig lehúzott rolót az ablakon. Esik az eső. Az ablaküvegen kopognak az esőcseppek. Zakatolnak a gondolataim. Azt hallom belülről: de miért? Úgy érzem, mint aki gyorsvonaton ül, zakatolnak a kerekek, rohan a vonat, rohan az idő, én meg ülök és a miértekre várom a választ.
Elmúlt Húsvét. Jézus 33 évet élt. Ha én még élek 7 évet, akkor dupláját élem mint Ő. A Hatvanadik évembe léptem. Itt az ezüst kor küszöbén nem is tudom, hogyan tovább? Kicsit elszomorodtam! Nagyon sokan telefonáltak, barátaim, ismerőseim. A Húsvéti köszöntés után az esetek legnagyobb többségében panaszáradat következett ?Nem jöttek a gyerekek, nem jöttek az unokák sem. Egyedül vagyunk. Telefonon köszöntöttek, azt mondták fáradtak, pihenniük kell?stb?. Elgondolkodtató! Mit is mondhattam volna nekik. Kinek is van igaza? A fiataloknak, vagy az időseknek, vagy mindkettőnek? Nem tudom!
Miért is panaszkodunk? Hiányoznak a gyerekek? Felnőttek, élik a saját életüket. Talán mi félünk az öregedéstől? Nem tudom! Vagy más lett a viselkedésünk, fiataloknak, öregeknek egyaránt? Tény, hogy elidegenedtek az emberek egymástól. Sokszor a szomszédokat sem látjuk heteken át. Jól van ez igy? Hiszen mi neveltük az utánunk jövő nemzedéket. Jól neveltük? Mit rontottunk el, mit csináltunk rosszul? Sokat visszahallom ma is azokat a mondatokat, amit oly sokszor mondtam én is. „Nekik legyen jobb, mint nekünk volt.” Biztos, hogy jó ez a gondolkodás? Vajon késő már visszafordítani a dolgokat? Mindenki rohan a pénz után. Ha nem sikerül, azért van gond, ha sikerül könnyebben elfelejtik a szülőket, rokonokat? Ha van pénz, akkor hosszú hétvégés pihenésre mennek, mert fáradtak, ha nincs, akkor depressziósak, meg különben is nincs pénz utazni.
Nem tudok válaszolni a kérdésekre. Hallgatom a panaszkodásokat, próbálom megérteni a panaszkodókat. Gondolom, ha elmondják, kibeszélik bánatukat, talán megnyugszanak, vagy legalább könnyebb lesz a lelkük. Próbálnám védeni a fiatalokat is. Erre leggyakrabban azt válaszolják: -Mi is voltunk fiatalok, nekünk is dolgoznunk kellett, gyerekeket is neveltünk, még is volt idő a szüleinkre!- Erre már nem tudok, vagy inkább nem merek válaszolni. Nem szeretném, ha egy nekik nem tetsző válasszal még jobban felzaklatnám amúgy is háborgó lelküket.
Hallgatva a panaszáradatot, már el sem merem mondani, hogy én jól éreztem magam a Húsvét-i ünnepek alatt. Igyekeztem úgy rendezni a dolgokat, hogy az ünnep hangulata érzékelhető legyen. Barkacsokor az asztalon, ide-oda letett színes tojások, Szépen megterített húsvéti asztal, sonka, kolbász, sárga túró, a Szabolcsból magammal hozott szokás szerint.
Miért is írtam le ezeket a gondolatokat? Nem is tudom! Talán nagyon megérintett a nálam is idősebbek panasza, vélt, vagy valós sérelme. Talán azért, hogy elindítsak egy véleményformáló hozzászólást az oldalon, hogy kinek mi erről a véleménye? Van akinek jó, van akinek rossz, van aki „CSAK” egyszerűen rossznak véli. Vagy valóban elindultunk egy rossz irányba, ahonnan már nem lesz visszaút? Igaz lenne az, hogy nagyon sok idős embert betegen betesznek különböző otthonokba, mert megöregedtek és a fiataloknak nincs rájuk idő?
Ezek az én kérdéseim a sok MIÉRT kérdések. Lehet, nagyon naiv vagyok és egyetlen reagálás sem lesz rá, vagy nem így van és kaphatunk és olvashatunk okos tanácsokat az idős kor szépségeinek megtalálására? Hisz azt mondják, minden kornak meg van a maga szépsége. Találjuk meg együtt!!!!. Kapok hozzá segítséget, hogy tovább adhassam azoknak akik hozzám fordulnak?
Izgatottan várom az elkövetkező napokat, heteket, hónapokat az okos érveket. Hogyan tegyük széppé az ezüstkort az életünkben?
Hozzászólások
Felhőkép Magyarországról
