1955. szeptember 1. Ma indulok először iskolába. nagyszüleim megvásárolták az iskolatáskát. Jó kemény papírból készült, színes figurák  voltak rajta. Nagyon örültem neki. Kipiruló arccal, lázas izgalommal készültem az iskolába. Még ki sem kukucskált a Nap az égre, mikor én már izgatottan ébredtem. Kirohantam a pitvarba, ott nem találtam senkit. Meglepődtem nagyon, hogy nem látom őket. Eszembe jutott, biztos kimentek az udvarra. Mezítláb rohanok ki, látom papó itatja a tehenet, mamám meg indul be a frissen fejt tejjel.Mamám, én ma iskolába megyek, akkor miért most kell fejni? – kérdezem. Mamám mosolyog – igen tudom itt az ősz, itt az iskolakezdés ideje, tudom, hogy most mész iskolába, de még nagyon korán van. Az iskolába csak 8 órára kell menni, most meg még 5 óra van. Elővettem kezeimet, és az ujjamon kiszámoltam, hogy mikor lesz 8 óra, mikor indulhatok. Boldog voltam, hogy én már számolok tízig. Meg is kérdeztem. Mamám, ha én már tudok számolni, akkor miért kell iskolába mennem? Az én drága jó nagymamám magához ölelt, és azt mondta. Katica, – az nem elég, hogy tudsz  tízig  számolni,  írni is tudni kell, meg nagyon sok mindent fogsz ott tanulni, és te nagyon okos kislány leszel. Ha még megérjük, nagyon büszkék leszünk rá, hogy milyen okos felnőtt lesz belőled. Hű…gondoltam én. Mamám már megint meg akar érni valamit! Meg mért mondja azt, hogy okos leszek, mikor most is az vagyok? Aztán miért is lesznek rám büszkék? Ezeket én nem értem.Azt viszont határozottan tudtam, hogy a tanító úr, meg a tanító néni ott fog várni az iskolában, mely csupán egy tanteremből áll. Ide jár a falú összes gyereke, és most már én is ott leszek minden nap.

Gyere, előbb reggelizzél meg, aztán szépen felöltözünk a legszebb ruhádba, mert iskolába  így kell most már járni, nem lehetsz abban a ruhában amiben eddig voltál.Ilyen gyorsan még soha nem ettem, pillanatok alatt eltüntettem az asztalról a nekem készített reggelit. Már a  fazékban melegedett a víz, mamám kiöntötte a legnagyobb lavorba, lemosdatott, megtörölgetett és már vehettem is fel a szép ruhát. Kaptam egy szép kötényt is elém, amire nagymamám a már kissé reszkető kezeivel, színes fonállal bele vart 3 NAGy BETÜT ÁBC. Hát ilyen glancosan indított el iskolába. Ott nem kellett a gyerekeket elkísérni, a faluban mindenki ismerte egymást és az úton a felnőttek odafigyeltek a mások gyerekeire is. Nem volt messze az iskola, de addig is sok  felnőtt  utánam kiabált, Katica jó legyél, szégyent ne hozz ránk! Ezt nem nagyon értettem. Miért hoznék én szégyent bárkire is?

Mikor odaértem az iskola kapuja elé, egyre hevesebben kezdett dobogni a szívem. Eszembe jutott, amit papó induláskor a fülembe súgott . Aztán legyél bátor, lássák  rajtad, hogy bátor kislány vagy. Igen ám, de az inamba szállt a bátorságom és reszkető lábakkal léptem az udvarra. Valóban ott volt  a tanító úr és a tanító néni. Köszöntöm is én de igen halkan, alig jött ki a szó a torkomon. A falusi gyerekeket tanító úrék ismerték akkor is ha még addig nem jártak iskolába. Oda hívtak maguk elé, mivel  láttál, hogy nagyon meg vagyok ijedve , és próbáltak megnyugtatni. Mikor  a gyerekek  összegyűltek  az udvaron, akkor  sorba állítottak  minket és bemehettünk az iskolába, vagyis abba az egy tanterembe, ahova mind a 8 osztály járt. Érdekesen tudtak ott tanítani  úgy, hogy nem zavarták egymást az osztályok. Következő oldalamon leírom, hogyan is történt mindez.

Miért is jutott eszembe, hogy most írjak tavasszal, az őszi iskolakezdésről? Azért mert nagyon felháborított és igen elszomorított ez a dolog a tanárok megveréséről. Láttam magam előtt a diákéveimet, a tanáraimat, akikre még most is ilyen hosszú idő távlatából sok szeretettel és tisztelettel gondolok.

user_10134220_1174736280653_tn2

Hozzászólások

hozzászólás

Startlap
1949.lap.hu Harang.lap.hu Sztankay Istvan.lap.hu
Új hozzászólások
Időjárás előrejelzés
Hőtérkép Magyarországról


Felhőkép Magyarországról
Archívum
PageRank ikon ingyen