A csillagok fényesek, mégsem vetélkednek a napvilággal.
Tanulj meg szerényen tündökölni, mert ez az emberi.
Ami kevés, az senkit sem bánt: mérsékli az irigységet, lecsilapítja a féltékenységet, fékezi a dühöt, a gúnyt, a gonoszkodást, és egyúttal megakadályozza a saját kimerülésedet is. Aki folyton világít, fogy az olaja; a csonkig égett gyertyát a szemétre hajítják. Ügyelj, hogy a fényed ne vakítson el senkit: se másokat, se önmagadat.
Amikor a Nap sugaraival beborítja az égboltot, a csillagok láthatatlanná válnak. Minden ragyogásnál van nagybb fény.
Fény és árnyék minden ember életében lakozik.
Tetszik az oldalad. A gyerekkori életed megható. Érdekes, amin mások sírnának, vagy elszomorodnának, Te érdekes boldogsággal töltöd meg ezen korai gyerekkorodat. Ugy írod le, hogy szinte látom és ott vagyok veled, veletek, az utcabeli gyerekek között. Írj kérlek még sok gyerekkori élményedről. Bíztosíthatlak, Én olvasód leszek.