Benedekné Virág Katalin blogja

rendszergazda:

Kedves Katika! Nem is tudom hol kezdjem. Miért,miért? Sajnos egyre többen feltesszük ezt a kérdést. Azt azért be kell lássuk ebben a mai világban nagyon nehéz boldogulni. Én még emlékszem a gyerekkoromban mennyire vártuk a Húsvétot és nem csak mi gyerekek,a felnőttek is. Összejött a „nagy család” és úgymond nem volt távolság. Nem volt kocsi,de volt busz és vonat. Ha két ember,barát,ismerős találkozott,nem politákárol folyt a beszéd. Igazán érdekelte az embereket a másik élete sorsa. Érdekes,nem volt,vagy nem igen volt munkanélküli,mindenki megélt abból amit keresett.Uramisten,még a gyereket is tudta segíteni.
Sajnos én úgy látom most nagyon nagy baj,hogy nincs időnk egymásra. Vagyis talán lenne,de nem jól osszuk be. A családban nincs meg az az összhang melynek ott kellene lenni. Én a magam bőrén tapasztalom és tapasztaltam. A volt párom mindig azt mondta,majd megbeszéljük,most haggyál! És hagytam és ma már nincs mit megbeszélni.A gyermekem,ritkán jön és közli,van Rád 20 percem,ha nem fér bele amit akarsz mondani,írd le majd elolvasom ha lesz időm!
Bennem is felmerült már a nevelés kérdése. Miért ilyenek a gyerekek. Mi szülők,talán a legjobbat akartuk kihozni a gyerekekből és ez is baj. Talán amikor ráripakodtunk,hogy haggyál már békén,menj és nézd a TV-ét!? Most már sejtem,nem kellett volna. Én TV és számítógép nélkül nőttem fel,de megtanultam tisztelni az idősebbeket. A mai napi minden nap felhívom az anyukámat aki 120 km-re lakik tőlem.
izgulok Érte,ha nem veszi fel a telefont,valyon miért nem veszi fel.
Talán ez modern technika kiírtotta volna a szeretetet, törődést belőlünk.
Persze a megélhetőség is nagyon nehéz, a fiatalok gürcölnek,hogy saját lakásuk legyen,a szülők azért,hogy segítsék Őket. És amikor „felépül a várunk” elfelejtettük hogy nem maradt egymásra idő! Talán mindennek és Mindenkinek változni kellene.
Miért fontos a több,miért nem elég ami van. Írígyek vagyunk sajnos,mert azt látjuk a másiknak mi van,akkor nekem több kell.
Nem tudom sikerült-e egy két miértre válaszolnom. Én nagyon elgondolkodtam ezen a levélen, azt hiszem talán ezentúl mégjobban megpróbálok oda figyelni, arra amire eddig úgy gondoltam nincs idő.
Ami számomra nagyon fontos az a szülő és gyermek kapcsolatnak a csiszolása,mert azon bizony mindig van csiszolni való. Természetesen a barátság is nagyon fontos:hisz egy igaz barát sokszor többet ér egy rokonnál!!!
Miért csak ennyit írtam? Most többre nem futja!
Szeretettel: Gizus!

Beusmama:

Drága Katikám,
Az elején kezdem, én egy hajdúsági kis faluban nevelkedtem, ha bele gondolok hogy milyen csodálatos húsvéti ünnepeket éltünk át.
Azok a csodálatos esték, ültünk a tornácon kukoricát hántoltunk édesanyánk gyönyörű hangjával dalolt nekünk, közben hallottuk hogy a falu másik feléről nagyapa furulyázott, olyan szépen szólt, még ma is ha becsukom a szemem, magam elé tudom képzelni amilyen csodaszép élményt nyújtott.
Máskor meg a szomszéd néni vette maga köré a falu apraját nagyját, az eperfa alatt citerázott, mi meg énekeltünk .
Szegények voltunk, nyolcan voltunk testvérek, hét lány egy fiú, de merem állítani, hogy érzelmileg nemigen volt nálunk gazdagabb!
Emlékszem hogy irigyeltem a szomszéd lányát, szép ruhába járt rágót evet, nekünk nem jutott de volt valami ami neki nem volt: szabad és boldog gyerek kora, amíg mi játszottunk eső után, a tócsába szaladgáltunk, ő szomorúan nézett a kerítésen belül és ha a szülei észre vették hogy néz minket gyorsan betessékelték, nem is hallottuk őt soha tiszta szívből nevetni, valahogy úgy mint Bendegúz nevetett.
Akkor még nem gondoltam, hogy eljön az az idő hogy az emberek idegenként járnak-kelnek egymás mellett .
Még fiatal asszony koromban, a gyerekkel ajtót ablakot kinyitottunk és énekelve takarítottunk, ha rossz volt a kedvem, a gyermekeim biztatgattak, hogy anya énekeljünk, úgy könnyebben megy a munka .
Sokat kirándultunk hátizsákkal, szendvics, egy kis tea és irány az ég alja.
Ma már hónapokat dúlják a gyerekek az internet oldalait, hova mehetnének nyaralni, ami egy két százezer forint körül mozog és ha véget ért a nyaralás, alig tudják kipihenni a fáradalmakat.
Így aztán el is ment az év első fele, de nemsokára itt a karácsony.Futkosás üzletről üzletre, hogy drágábbnál drágább játékokat vegyünk a gyereknek, ami egy két hét után a ládafiába kerül, a gyerekszobából lassan ki szorulnak a gyerekek a sok játék miatt.
Hát igen itt kezdődnek a gondok, mert menyivel nagyobb élmény lett volna a vásárlások helyett egy túra a szabadban, egy nagy beszélgetés .
És ez így megy tovább először csak a szomszédommal nem beszélek, majd a rokonommal sem, aztán a szűk család is idegené válik egymás számára, ülünk a tv előtt, nézzük a megszokott sorozatunkat, majd körül nézve azt tapasztaljuk egyedül maradtunk.
Hát éppen itt az ideje hogy felébredjünk, egy kicsit egymással is foglalkozzunk.
Az interneten és a tv -n túl is van élet, szeretetet ajándékkal nem lehet megvenni .
Ha csak egyszer megpróbálnánk hogy mi a különbség egy őszinte ölelés és egy ajándék között, menyivel szebb lenne a világ .
Ha bele gondolunk, hogy egy ölelésnek nagyobb ereje van, mint egy pszichológusnak,könnyebben viselnénk el azt a sok kudarcot, amit a mai kor nyújt.
Ha mindenki ki tudná mondani az a varázs szót hogy szeretet, talán könnyebb lenne az egész élet .
Mert korhadt fának hiába locsoljuk a tövét, semmit nem ér, addig kell ápolni amíg virul és él.
Beusmama.