Száraz fűben keresem a nyarat,
Zörög, s nem látom a talpam alatt,
Észrevétlen, korán, lopva ment el,
Helyet cseréltek a zord hideggel!
Lelkem olyan hideg, nagyon fájó,
Nem érzem már, tested milyen forró,
Nyári napsütésbe ketten ültünk,
Boldogan akkor még jövőt hittük.
Nyárral együtt Te, elmentél tőlem,
Meleget és a békét nem lelem,
Keresnélek, tudom értelmetlen,
Ami elmúlt az már többé nincsen!
Lesz még más, forró nyár ismét újra,
Más nő is végső szerelmi harcra,
Hol fogsz akkor lenni? Más szívében?
Vagy csak az én szívem emlékében?
Tagadnám, de nem tudom ezt tenni,
Szép a nyár s Te is és jó szeretni,
Ha majd mást szeretek és nem Téged,
Nagy nyugalmat találjon a lelked.
Velem nem törődve járd az utad,
Ne nézd azt, hogy a sors nekem mit ad!
Jönni fognak nyarak, napsütéssel,
És boldog fogsz lenni valakivel!
Vágy.
Hozzászólások
Felhőkép Magyarországról
