A Lucaszéke egy háromlábú szék, mely

segített felismerni a boszorkányokat, és

jósló ereje megmutatta, hogy kinek

hogy hívják majd a kedvesét.

 

A decemberi asszonyi ünnepek közül hazánkban legjelentősebb a Luca napja. December 13-án Luca napja van. Luca 304 körül élt Siracusában. Úgy tartották, hogy ezen a napon különösen a boszorkányok rontása ellen kell védekezni, ez ugyanis gonoszjáró nap. Egyes vidékeken magát Lucát is boszorkánynak tartják. Ez a nap a boszorkányok hatalmának a megtörésére irányult. A kulcslyukba dugott fokhagyma, a bal ajtófélfába vágott kés és a keresztbe állított söprű is elriasztotta őket. Lefekvés előtt pedig az emberek is lenyeltek egy- két gerezd fokhagymát.

 

 

 

 

 Lányoknak, asszonyoknak, tilos volt ilyenkor dolgozniuk. Számos történet szól arról, hogyan büntette meg Luca azokat, akik szőni, fonni, varrni, mosni mertek az ő ünnepén.

 

Egyes vidékeken fokhagymával rajzoltak keresztet az ólak ajtajára, s közben mondogatták: „Luca, Luca, távol légy!” A seprűket is eldugták a boszorkányok elől. E napon sem kölcsönadni, sem kölcsönkérni nem volt szabad, nehogy a kölcsön a boszorkányok kezére kerüljön.

 

 Ezen a napon kezdték el készíteni azt a háromlábú széket, melyet Luca székének hívtak. A készítésnek nagyon szigorú kritériumai voltak, amit be kellett tartani ahhoz, hogy a hiedelem szabályainak megfeleljenek. Meg volt határozva, hogy milyen fából készüljön a szék, szöget nem volt szabad használni, csak fa éket, és karácsonyig el kellett készülnie. Minden nap csak egy kicsit volt szabad rajta dolgozni, hogy karácsonyestig elkészüljön. Innen ered a mondás, ha valamit nagyon lassan készítünk, hogy úgy készülünk el vele, mint a Luca széke.

December 24. estéjén a széket elvitték az éjféli misére, és aki felállt rá, az meglátta, hogy ki a boszorkány. A szék készítőjének innentől rohannia kellett haza, mert különben a boszorkányok széttépték volna. Ilyenkor mákot szórt maga után, amit a boszorkányoknak fel kellett szedniük, és ez idő alatt ő hazaért. Ezután a széket elégették.

 

 

 Azok a lányok és a fiúk, akiknek nem volt kedvesük nagyon várták a Luca napját.  Kis cédulákra felírták a szóba jöhető kedvesek nevét, vagy azokat a neveket, melyeket szívesen adnának kedvesük nevének, és ezekből a nevekből karácsonyig mindennap egyet elégettek. Amelyik karácsony napjára maradt utoljára, az lesz a leendő kedvesük neve.

 

 

 

 Ezen a napon még a pogácsasütés is szokás volt. Ebből azt jósolták meg, hogy ki lesz beteg. A pogácsa tésztájára tollat tettek, és akinek a tolla sütés közben megperzselődött, az rosszra számíthatott.

 

Ezen a napon azonban a tréfa sem hiányozhatott. Tökből készítettek fejeket, melyet kivilágítottak és ezzel ijesztgették egymást.

 

 

Népi szokás volt még a vöröshagymából való jóslás is. Luca napján hat vöröshagymát félbevágtak, megsózták a közepét és attól függően, hogy mennyire eresztett levet egy-egy fél vöröshagyma, következtetni tudtak az elkövetkezendő időjárásra, hogy mennyire lesz  csapadékos.

 

 


 

 

 

 

 

 

 


Hozzászólások

hozzászólás

Hozzászólások lezárva.

Startlap
1949.lap.hu Harang.lap.hu Sztankay Istvan.lap.hu
Új hozzászólások
Időjárás előrejelzés
Hőtérkép Magyarországról


Felhőkép Magyarországról
Archívum
PageRank ikon ingyen