Január 17. Antónia névnap.
(latin) Jelentése:
felbecsülhetetlen értékű
Az élete a szabadságról és a korlátokrólszól. Keresi az olyan kapcsolatot, amelyben érzelmeket élhet meg korlátok és kötöttségek nélkül. Leginkább azt tudja, hogy mit nem akar, legkevésbé azt, hogy mit igen. Igazi művészlélek, aki mindenkié. Meg kell hagynia a számára az esélyt, hogy önmaga találja meg az helyét,ne korlátozzák, főleg ne az érzelmek terén. Igazi feladata a kiszolgáltatott embereken való segítés. Támogatnia kell olyan embereket, akik nem képesek önálló döntéseket hozni. Adottságai egy közösség vezetésére a legmegfelelőbbek, ha képes szolgálni a közösséget. Nehézséget az állandó érzelmi kielégítetlenség okozhat. Minden nehézségre szélsőségesen reagál, és elmenekül a problémák elől. Hajlamos a fájdalmait és a félelmeit elfojtani, emiatt sokszor érezheti magát magányosnak.
Köszöntöm az ünnepelteket.
Isten éltesse őket.
Én azt hittem, hogy mindig kék, ragyogó tükör a tenger, s hogy rejtett aranyszemcsék kincsével tele az ember.
Hogy járva a tengert, szembe kell szállni merészen a széllel, s akkor a hajós csodákra lel, az idő nagy titkokat érlel.
Szálltam hát, Végtelen, feléd: hullámok pörölye paskolt. Ég s víz határa s a tengerfenék derengett: messzi, deres folt.
S akkor megtudtam, hogy csak néha, nagyritkán kék a tenger, és hogy üres és szürke, még ha csillog is sokszor, az ember.
Láttam földet, hol nincs tó, se folyó, por és rög, semmi más: nincs aranyszem a porban, melyből ott gyúrják az ember fiát.
De tudtam: nincs szebb feladat, mint vágyva előre törni: keresni, kutatni, hol rejlik a mag, s szeretni, és gyűlölni.
És látni, hogy néha szürke homályon, átragyog kéken a tenger, s tudni: tisztább öröm nincs a világon mint az, ha EMBER az ember