A templom kertben
Vasárnap a templom kertben,
virágzó szilvafák alatt,
gyönyört kaptam szerelemben,
kicsit szégyellem magamat.
Román pópa csak énekelt,
szeretkeztünk önfeledten,
tanúnk akkor senki nem lett,
csak az Úr Isten az égben!
Ott szerettem meg a nőket,
nem találtam náluk szebbet,
szomorítva a szívemet,
de még is szeretem őket!
Ha látok egyet és szépet,
ifjú vagyok megint régi,
nem győzöm nézni eleget,
mert ma is jó szeretni.
Annyi, sok átkot nem szórtak,
emberre, mint én a nőkre,
rájuk, akik gyönyört adtak,
s mindég hallgattam szívemre.
Áldást kérek vezekelve,
nem magamért – történtekért,
a jó Istent arra kérve,
ma ne büntessen semmiért!
Vasárnap a templom kertben,
én akkor ott felnőtt lettem,
erősödtem nem, a hitben,
a gyönyörben, szerelemben.
Dobrai Zoltán
Hozzászólások
Felhőkép Magyarországról
